2018-as tanulságok


Ezzel a bejegyzéssel szeretnék elbúcsúzni az elmúlt tizenkét hónaptól és a velem történt emlékektől. 


Az év első fele brutális szomorúságban, csalódottságban és megbánásban telt. Kényszer-kapcsolatba kerültem, majd röpke egy hónap után ki is taszítottak belőle, amit nem is a kapcsolat, hanem egy barátság vége miatt éltem meg borzasztóan tragikusan. Kemény hónapok voltak, sokszor sírtam, panaszkodtam és fogalmam nem volt miért velem történik mind ez. Amit akkor még nem tudtam, de már folyamatban volt egy erősebb és szerethetőbb "én" kialakulása. Az azelőtti évben, borzasztóan megváltoztam, azt hittem, ha úgy viselkedek, ahogyan azt valaki szeretné, könnyebb lesz majd megtartanom őt, de hosszas idő eltelte után rájöttem arra, hogy sem arra az emberre sem az akkori önmagamra nem volt szükségem. Így az idei év május környékén elengedtem mindent, ami az akkori önmagamra emlékeztetett. És ekkor kezdődött valami, amiért a mai napig is hálás vagyok. Különösen hangzik, de újjászülettem, megerősödtem és az óta többnyire tisztában vagyok, ki vagyok és mire is van szükségem. Elengedtem a toxikus kapcsolatokat, feladtam az önsajnáltatással (már amennyire képes voltam rá) és egy száznyolcvan fokos fordulatot vett az életem. 

A nyáron többnyire önmagammal töltöttem időt, nem jártam sok helyre, nem volt szükségem arra, hogy bulizzak, és úgy viselkedjek, mint az átlag tizenhét évesek. Elterveztem az év második felét, nagyon sok új célt tűztem ki magam elé és végig gondoltam mire is lesz szükségem az elkövetkezendő hat hónapban. Szeptembertől elkezdődött az iskola és vele együtt rám telepedett egyfajta stressz is, hisz rengeteg mindent magamra vállaltam.  Elkezdtem a jogosítvány megszerzését, külön angol órákra járok (márciusban vizsga, jesus), gólyabál szervező voltam és ezek mellett még a tanulásra és a magánéletemre is időt kellett szánnom. Aztán eljött a november és én is végre hivatalosan is felnőtt lettem (éljen a tizennyolc). És ekkor kezdődött egy olyan szakasz, hogy ismételten rá kellett jönnöm, hogy kezdek eltávolodni önmagamtól. A napjaim többségében fáradt, hisztis és kedvtelen vagyok. Nincs semmi motivációm, újra csak panaszkodom, és nem engedem meg magamnak a nyugalmat és a boldogságot. És ide érkeztünk a jelenbe, ahol újra változtatásokon dolgozom, próbálok boldog lenni , próbálok érezni (hisz az elmúlt időben az érzelmeimmel is történt valami), tanulok az életről, bővítem a tudásom és szenvedek, hogy a jövő év elején már egy jobb ember legyek és boldogan megpróbálom kijelenteni, hogy úgy érzem jó úton haladok.
Az elmúlt 365 nap sikeresen megtanított jó néhány dologra, ezekből szeretnék egy párat a fontosabbak közül megemlíteni:
  • tudom, hogy nagyon nehéz megbízni az emberekben, de nem mindenkinek célja, hogy megbántson és pont akkor fog valaki jönni az életembe, amikor nem érzem késznek magam egy új illető befogadására
  • sajnos a mai világban a barátok jönnek és mennek, nem tudhatom ki is lesz az, aki marad, így jobb, ha nem élem bele túlságosan magam bele senkibe és semmibe
  • minden első lépés nehéz és rengetegszer lesz olyan, hogy fel szeretném adni, de ilyenkor kell még keményebben dolgozni
  • ha valaki sokat ígérgeti, hogy ő soha nem tudna megbántani, ő lesz az, majd aki a legnagyobb fájdalmat okozza
  • mindig lesznek olyanok, akik nem kedvelnek, vagy akiket én nem kedvelek, de abból mindig is több lesz, akivel kölcsönös kedvelést tudhatunk magunknak
  • sosem késő fejleszteni magam bármilyen témáról is legyen szó, minden nap tanulhatok valami újat, ami aztán hatalmas hasznomra lehet a jövőben
  • néha el kell vonulnom a nagyvilág elől ahhoz, hogy rájöjjek mi is bántja a kis lelkem
  • aludni, pihenni meg kikapcsolódni is kell a rengeteg tennivaló mellett, mert hanem rövid idő alatt nagyon mélyre tudok csúszni ahonnan aztán nehéz vissza találni a csúcsra
  • a hibáimmal együtt vagyok tökéletes
  • mindig mondjak "NEM"-et amikor nincs kedvem valamihez és ne csináljak semmit kényszerből, mert annak sem lesz jó vége
  • minden rajtam múlik, és bár nem lehet mindig pozitívan tekinteni a világra, szükséges minden rosszban megtalálni a jót

1 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon jó poszt lett, én is megtanultam hasonló dolgokat idén, leginkább a barátokról szóló rész igaz rám is. Két közeli barátnőmmel is megromlott a kapcsolatom, és emiatt nagyon szomorú voltam, de rájöttem, hogy az emberek változnak. Én is, ők is, és azért, mert más irányokba indulunk az életben, még nem kell haragot tartanunk, vagy hibáztatnunk a másikat.
    A boldogságot szerintem nem kell annyira keresned. Nem tudok mindent rólad, de azt már megtanultam, hogy a boldogság akkor rejtőzik el a legjobban, amikor megszállottan keressük.
    Boldog új évet neked, remélem 2019 sok jót tartogat neked! :)

    VálaszTörlés